Hogyan segíthetünk depressziós barátunknak, ismerősünknek?
A depresszió vezető népegészségügyi probléma, nemcsak a WHO adatai alapján az elmúlt 25 évben több, mint 50%-kal nőtt az előfordulása, és 2020-ra akár a második leggyakoribb krónikus betegséggé nőheti ki magát a szív- és érrendszeri megbetegedések után. Igen kicsi a valószínűsége, hogy életünk során ne legyen olyan ismerősünk, közeli barátunk vagy akár mi magunk, aki érintett lenne benne. Mégis sokszor későn vagy egyáltalán nem ismerjük fel a jeleket, és eszköztelennek, tehetetlennek érezhetjük magunkat.
A cikkben néhány ötlet olvasható, hogy miként is segíthetünk, amikor valakin a depresszió tüneteit észleljük a környezetünkben. A cikk végén pedig egy rövid angol nyelvű tájékoztató videó is látható.
1. Segítsünk segítséget keresni
Napjainkban számos kezelési módja létezik már az orvosi értelemben vett depressziónak. Több kutatás kimutatta, hogy a gyógyszeres kezelés terápiával kiegészítve a leghatékonyabb. (A gyógyszeres kezelés szükségessége természetesen a depresszió súlyosságától is függ). Érdemes tájékozódni a lehetőségekről, finom eszközökkel bátorítani a szenvedőt, hogy forduljon segítségért, hiszen így a depressziós időszak lényegesen lerövidíthető, a visszatérő periódusok akár teljesen megszüntethetők.
2. Tájékozódjunk
A depressziós emberek sokszor bűntudatot éreznek lehangoltságuk,
állapotuk miatt. Fontos éreztetni velük, hogy nem az ő hibájuk jelenlegi
állapotuk, viszont mindenképp segítséget kell keresniük, hiszen
ugyanígy tennének cukorbetegség vagy egy törött kar esetén.
Tájékozódjunk a tünetekről, hiszen a klinikai értelemben vett depresszió
több, mint egy átmeneti rosszkedv. A Mentális rendellenességek
kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvének legújabb változata (DSM-5)
az alábbi kritériumrendszert fogalmazza meg a depresszió diagnózisának
felállításához:
Kötelezően fennálló tünet:
- Depressziós, szomorú hangulat vagy
- Az érdeklődés és örömkészség jelentős csökkenése
Az alábbiak közül legalább 3 tünet jelen van:
- Lényeges súly- és étvágy csökkenés/gyarapodás
- Alvászavar (csökkent/fokozott)
- Motoros nyugtalanság/gátoltság (megj.: állandó mozgásigény, képtelenség a nyugodt, pihent állapotra, vagy az aktív mozgásos tevékenységekre - ez jelentheti akár az ágyból való kikelést is)
- Fáradtság, erőtlenség, levertség
- Értéktelenség érzése, önvádlás, bűntudat
- Csökkent gondolkodási, koncentrálási és döntési képesség
- A halállal való foglalkozás, halálvágy, öngyilkossági szándék (terv, kísérlet)
A tünetek jelentős szenvedést/funkciózavart okoznak. Nem magyarázhatók drogok/gyógyszerek szedésével vagy testi betegséggel.
Megjelenésében a két leglátványosabb típus a major, unipoláris depresszió, ahol csak a fenti, depresszív epizód jelenik meg, ez hol intenzíven jelen van, hol stagnálás tapasztalható. Illetve a bipoláris, mániás depresszió, ahol a depresszív epizódokat felszabadult, intenzíven emelkedett, ingerlékeny hangulati (mániás) szakasz követi.
3. Ne legyen lekicsinylő!
Ha még nem tapasztalt depressziót, kerülje az összehasonlítást a saját rosszul megélt időszakaival. Az, amikor magunk alatt vagyunk, nem egyenlő a depresszióval. Azt érezve, hogy másnak sikerült túllendülni a lehangoltságon csak tovább erősíti a depressziós ember bűntudat-érzését saját szenvedése miatt.
4. Vessen véget megbélyegzésnek
Ha nyíltan beszélgetünk a depresszióról, már önmagában segítség lehet. Kutatások szerint például az öngyilkos gondolatokról való beszélgetés csökkentheti a tényleges öngyilkossági kísérletek kockázatát. A nyílt beszélgetés a mentális betegségekről, hangulatzavarokról csökkentheti a stigmatizáltság érzetét. Könnyebbé teszi a másiknak, hogy segítséget keressen. Minél többen fordulnak segítségért, az egészségügy annál nagyobb figyelmet fordít a depresszió kezelésére, és annál hatékonyabb eljárások dolgozhatók ki.
